Mesterek életrajzai - Magyaróvári Magyar Szablyavívó Iskola - Szűts János emlékére
Zene ki/be
Mosonmagyaróvár
Főmenü:
Borsody László őrnagy (1878 – 1939)
1878-ban született a Pest megyei Farmoson, kiskereskedők gyermekeként. Eredeti neve Pfeffer László.
1898-99-ben a Wiener Neustadt-i akadémiára vezényelték. Ez a két esztendő és az ott tanult kardvívás döntően befolyásolta az egész későbbi pályafutását. Ebben az időben már az olasz könnyű fegyvereket használták az akadémián.
1900 és 1925 között a Ludovika akadémián teljesít szolgálatot, majd 1926 és 1936 között a Magyar Királyi „Toldi Miklós” Honvéd Sporttanár- és Vívómesterképző Intézet fővívómestere. Gellér Alfréddel együtt részt vett a Honvéd Tiszti Vívó Klub alapításában és oktatási munkájában.
A modern kardvívás megalkotója, a Borsody rendszer létrehozója.
1936-ban nyugdíjba vonul.
1939. január 25-én Borsody őrnagy szolgálati fegyverével, saját kezűleg vet véget életének.
Borsody László nagy magyar volt és ezt nem titkolta sosem!
Híres tanítványai:
- Alpár Gyula, vívóedző
- Balogh Béla, vívóedző
- Berczelly Tibor, háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, mesteredző
- Filótás Ferenc, vívó, huszárezredes, a Magyar Vívó Szövetség elnöke
- Kovács Pál, hatszoros olimpiai bajnok vívó
- Márki Ferenc, vívóedző
- Nagy Ernő, olimpiai bajnok kardvívó
- Jekelfassy Piller György, kétszeres olimpiai bajnok vívó, edző
- Somos Béla, vívóedző
- Szűts János, vívóedző
- Tersztyánszky Ödön, olimpiai bajnok kardvívó
- Vass Imre, vívóedző
Gregurich Ámon alezredes
(1867. május 26. Hietzing – 1915. június 28. Munkács)
Császári és királyi alreáliskola után, elvégezte cs. és kir. lovassági hadapródiskolát is.
A nyíregyházi Hadik huszárezredben teljesített szolgálatot.
1895 -1897 között a bécsújhelyi cs. és kir. katonai vívó- és tornatanár tanfolyam diákja volt.
1895-ben a MAC vívóversenyén a mesterek tőrversenyén 2. helyezést, a kardversenyen 1. helyezést ért el.
1896-os Milleneumi versenyen a mesterek kardcsoportjában, (Morva-fehértemplom) a 3. helyet érte el.
Az 1900. évi párizsi nyári olimpián az egyéni kard számban, 4.
helyen végzett. Tőrvívásban is indult, de ott nem került a döntőbe.
1905. június 30-ig a bécsi katonai lovaglótanári intézet tanára volt, majd Eisenbachban a cs. és kir. 4. huszárezrednél századparancsnok, később Brassóban osztályparancsnok.
A cs. és kir. 8. huszárezrednél szolgált Kardowicében (ma Cseh köztársaság), beosztott tisztként.
1912. november 01-től lett őrnagy.
Hősi halált halt a keleti fronton.
Clair Ignác vívómester
(Milánó, 1794. augusztus 2. – Pest, 1866. október 4) francia származású tornatanár és vívómester.
Életútja:
Milánóban és Párizsban járt iskolába, majd a katonáskodást választotta. Gárdatisztként résztvevője volt I. Napóleon több hadjáratának. Miután a gárdát feloszlatták Ausztriába, Bécsbe ment, ahol céllövészetet, tornát, illetve vívást oktatott. Hamarosan megszerezte a vívómesteri oklevelet. 1826-ban Pesten telepedett le, majd megnyitotta magánjellegű testgyakorló iskoláját, mely egyaránt foglalkoztatott fiúkat és lányokat. A lányoknak heti háromszor Clair vezetett gimnasztikai tréningeket, a fiúknak pedig vívást, atlétikát, birkózást, voltizsálást (fa lovon történő tornászást) tanított. Az intézetben foglalkoztak tornatanítókkal is. Az intézetből 1839-ben részvénytársaság lett, melyben Kossuth és Széchenyi is részvényesek voltak. Működése során többször változtatott nevet (Pesti Gymnastikai Rt., Pesti Nemzeti Testgyakorló Egylet, Pester Gymnastische Schule, Pesti Testgyakorló Egylet), majd 1866-ban a Bakody Tivadar által létrehozott Pesti Tornaegylettel egybeolvadt.
Előbb, mint „harcmester” gazdag polgári családok gyermekeit tanította tornára, vívásra.
Tanítás közben karddal a kezében halt meg a vívótermében.
Gaetano Biassini alezredes (1790. Lodi – 1847. Kolozsvár)
Részt vesz fiatal katonatisztként Napóleon Oroszországi hadjáratában.
Ezt követően Bécsben telepedik le.
Báró Wesselényi Miklós és gróf Béldy Ferenc meghívására azonban, Kolozsvárra utazik, ahol 1818-ban megnyitja a Redout épületében vívótermét. Gaetanonak sikerült megszerettetnie a vívást az előkelő erdélyi ifjúsággal, nála vívtak olyan jeles erdélyi arisztokraták, mint gróf Kendeffy Ádám a reformmozgalom kiemelkedő alakja, báró Jósika Lajos és báró Wesselényi Miklós.
1821-ben megnősült, felesége Kibédi Anna.
Vívómesteri tevékenysége mellett francia és olasz nyelvleckéket adott, valamint muzsikára és táncra oktatta Erdély fiatal arisztokratáit.
1824-ben Bölöni Farkas Sándor közbenjárására a vívóintézet, Kolozsvári Viadal Iskola néven nyilvánossá válik. Így egy évvel megelőzte a Széchényi István által alapított Nemzeti Vívóintézetet.
1834-ben a Pesti példát követve az intézet részvénytársasággá alakul, 400 Forint értékű részvényeket bocsátottak ki, melyet 26 alapító köznemes vásárolt meg. A befolyt összeget bankbetétbe helyezték, és az éves kamatból pedig Gaetano Biassinit fizették.
1835-ben Biassini visszavonult. A Kolozsvári Viadal Iskolában a vívómesteri állást Domokos vette át 1840-ig.
1837-ben megveszi a Kolozsvári fogadó épületét és szállodává alakítja át. Ez lett a központi helye a Bécstől Bukarestig közlekedő gyorskocsi járatának, ami szintén az Ő vállalkozása volt. Biassini szállodája, Kolozsvár egyik legrangosabb szállodája lett.
Mivel nem volt teljes jogú tagja Kolozsvár városának, ezért 1832-ben Biasini Kajetán néven három arany polgári díj letétele mellett, Kolozsvár nemes tanácsa, a városi polgárok közé bejegyeztette.
Vállalkozásai beindításához a Kolozsvári Viadal Iskola is többször folyósított kölcsönt a „fegyvermester” Biassininek.
Chappon Lajos vívómester
Louis Chappon (1802. január 29 – Kolozsvár, 1878. január 25.) francia származású vívómester.
1822-ben Pesten magánjellegű vívótermet nyitott. 1825-től 1848-ig id. Friedrich Ferenc segédvívómestere volt a Nemzeti Vívó Intézetben, ugyanakkor a saját vívóiskoláját is fenntartotta. Az oktatás magyar, német és francia nyelven történt.
1848-ban a Hadi Főtanoda egyik vívómestere.
Geatano Biassini is hozzá küldi fiát tanulni.
A szabadságharc idején nemzetőr főhadnagy volt, később, az abszolutizmus éveiben Pesten kocsmát, majd kávémérést nyitott. Valószínűleg részt vett a szabadságharcban is. 1873-ban Kolozsvárra költözött, ahol haláláig az ottani vívóintézetet vezette. Több művet írt a vívásról:
· Theoretisch-praktische Anleitung zur Fecht-Kunst. Pest, 1839
· A párbaj szabályai. Buda, 1848. (Hozzácsatolva a német szöveg is.)
Fia Chappon Samu folytatta a családi hagyományt. Petőfi Sándor, Jókai Mór és József Nádor is tanítványa volt.
1842-ben a 40.születésnapja tiszteletére, 172 tanítványa és barátai körében látványos bemutatóval köszöntötték.
Sztrakay Norbert
Magyar Királyi távírótiszt, a kardvívás alapjait 1869-ben Szatmáron, Barta Endre vívómestertől tanulta. Két évvel később a Nagykárolyi távírdába kerül, majd 1872-ben Budapestre, a központi Magyar Királyi távírdába helyezik. Itt a Hungária és a Hunnia Egyetemi vívóegyletek tagjainak tartott vívóleckéket. Miután mindkét vívóegylet feloszlott, a tanítványok nem akarták abbahagyni a gyakorlást mesterükkel, ezért Sztrakay 1876-ban saját lakásán alakított ki egy kis vívótermet és ott oktatott tovább.
Budapesten rendszeresen látogatta Keresztessy mester vívótermét.
1874-ben a trencsénteplici fürdőben, az előkelő fürdőközönség szemeláttára, a báli terem parkettjén, az őt provokáló három porosz tiszttel két órán át tartó párbajt vívott és a dühös poroszok egyetlen vágást sem tudtak rajta ejteni. 1878-ban az erdélyi előpataki fürdőhelyen a Gablenz huszárezred főhadnagyával is híres párbaja volt.
Sztrakay 1876-ba költözött át a Kálvin téri vívóterméből a Lónyai utca 7. szám alá, ahol számos újítást vezetett be.
Például:
· új szerkezetű vívómaszkokat használtak
· vékonyabb és könnyebb kardokkal gyermekeket és nőket is tanított.
1894-ben megtekinti Joseph Haartl, bécsi vívómester bemutatóját, amely a Vigadóban volt, és ennek hatására döntött úgy, hogy a vívótermében nőket is oktat.
1895-ben jeleníti meg: „A magyar kardvívás, mint női testgyakorlat” című könyvét.
Az első nyilvános, női bemutató 1894 szeptember 30-án volt.
A hagyományos tőrvívásával szemben, magyar kardvívást javasolt a nőknek.
1894-ben híres párbajt vív kora másik neves vívómesterével, Fodor Károllyal. Hosszú levélváltás után létrejött a párbaj, ahol mind a ketten megsérültek, a törvényszék mind kettőjüket 8-8 napi fogházra ítélte amit le is töltöttek.
A hagyományos tőrvívásával szemben, magyar kardvívást javasolt a nőknek.
„Kard való a magyar kézbe és nem tőr” mondotta.
1894-ben híres párbajt vív kora másik neves vívómesterével, Fodor Károllyal. Hosszú levélváltás után létrejött a párbaj, ahol mind a ketten megsérültek, a törvényszék mind kettőjüket 8-8 napi fogházra ítélte amit le is töltöttek.
Friedrich
Ferenc
Friedrich Ferenc (Buda, 1816. március 19. – Budapest, 1895. február 7.) vívómester.
Kezdetben Pesten, Franciaországból bevándorolt apja vívóiskolájában, később párizsi, bécsi és londoni vívóiskolákban tanult. Hazatérése után segéd volt apja vívótermében, majd önálló vívótermet nyitott, illetve a Nemzeti Vívó Intézet vívómestere lett.
Részlet Friedrich kérvényéből, melyet Eötvös József közoktatásügyi miniszterhez írt: "A Nemzeti Vívóintézetben oktatási nyelvül a magyar nyelvet, 1830. évben behoztam és az óta folytonosan használom".
1848-ban Eötvös József közoktatásügyi miniszter kinevezte a pesti egyetem vívómesterévé. A Hadi Tanfolyam egyik vívómestere Chappon Lajos mellett, majd később 1848. december 15-én a Magyar Hadi Főtanoda vívómestere. A szabadságharc bukása után magánintézetben tanított. A kiegyezés után ismét kinevezték az egyetem vívómesterévé. Sokat tett a vívósport magyarországi elterjesztéséért, a sportág magyar úttörői között tartják számon. 1882-től a királyi család vívómestere lett.
Tanítványai között volt a magyar közélet számos ismert egyénisége, többek között Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos és Erzsébet királyné is.
Élete egyetlen vereségét talán tiszteletből tanítványától, Erzsébet királynőtől
szenvedte el.
Keresztessy
József vívómester
(Pest-Buda, 1819. augusztus 7. – Budapest, 1895. április 16.) vívómester, a
magyar kardvívóiskola megalapítója.
1833-ban Friedrich Ignác alkalmazta vívósegédi minőségben a Pesti Nemzeti Vívóintézetben. Huszonhárom éves korában, 1842. február 4-én nyilvános vizsga után hat vívómester állította ki számára a mesteri oklevelét. 1842-1848 között a Pesti Nemzeti Vívóintézet oktatója. A szabadságharc alatt Aulich hadtestében szolgált, több csatában is részt vett (Budavár ostrománál, Perednél), végül Klapaka hadtestének hadnagyként teszi le a fegyvert Komáromban. 1851-ben nyitja meg saját vívótermét, ahol több évtizeden keresztül tanított. 1892-ben ünnepelte vívómesteri tevékenységének 50. évfordulóját.
Keresztessy mester végrendeletében egy kis alapítványt hagyott a MAC-nak, hogy annak kamataiból időnként egy-egy versenyt rendezzen, melyre írja ki a Keresztessy-serleget a „legjobb magyar kardvívónak.”
A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra.
A sírfelirat szövege:
„Igaz, mint ember, hű mint hazafi. Szilárd, mint jellem, ilyen vala ő! Egy
tiszteletre méltó ősi kép, mit nem változtat meg az idő”
Martinengo
Nándor
Régi olasz, nemesi család sarja.
A liechtensteini fejedelem szolgálatába áll, mint katona, de egészségügyi okok miatt távozik. 1837-ben végzett vívómesterként Pesten, ahol elnyerte a „vívás mestere” kitüntető címet.
1838-ban a Wiener Neustadt-i Katonai Akadémián is megvédi mesteri címét, Chappon Lajos és más vívó szaktekintélyek előtt.
1844-ben elhagyja Bécset és Pozsonyba költözik. Itt a Zöldfa vendéglő egyik termében nyit vívóiskolát. Többek között Széchenyi Istvánt, Wesselényi Miklóst, Battyhányi Lajost is oktatta a vívás tudományára. 1847-ben tanítványa volt József főherceg is.
Pozsonyban megalakítja az Pozsonyi Első Magyar Vívó Egyletet. A Pozsonyi országgyűlések idején a reformkor nagy szellemei, gyakran találkoztak vívótermében.
Megszervezi és megalakítja az első pozsonyi önkéntes tűzoltó egyletet és létrehozza a pozsonyi szegény gyerekek iskoláját ahova nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül, ingyen tanulhatnak a gyerekek.
Sokrétű tevékenységét Ferenc József császár több kitüntetéssel is elismeri.
1891-ben, ötven éves vívómesteri jubileumát ünnepli, amelyen seregnyi tanítványa is tiszteletét teszi.
Pozsonyban,
az Andrássy temetőben van a sírja.
Bugarin-Horváth
Pál
Született 1919 szeptember 17.-én Tiszalökön.
A Ludovika Katonai Akadémián
végzett. Fiatal tisztként 1943-ban kezdte meg a szolgálatot.
1945 elején a nyilasok letartóztatták és Sopronkőhidán töltött heteket, mert a századát nem engedte felesküdni Szálasira. Szabadulása után magyar területen harcolt az orosz csapatok ellen, majd fogságba esett és öt évet töltött el az oroszországi Kujbisevben. Miután elengedték, további öt évet raboskodott Magyarországon. Volt Recsken és építette a tiszalöki vízerőművet. 1955-ben a bíróság felmentette és szabadon engedték, de Ludovikás diplomáját nem ismerték el.
1945 elején a nyilasok letartóztatták és Sopronkőhidán töltött heteket, mert a századát nem engedte felesküdni Szálasira. Szabadulása után magyar területen harcolt az orosz csapatok ellen, majd fogságba esett és öt évet töltött el az oroszországi Kujbisevben. Miután elengedték, további öt évet raboskodott Magyarországon. Volt Recsken és építette a tiszalöki vízerőművet. 1955-ben a bíróság felmentette és szabadon engedték, de Ludovikás diplomáját nem ismerték el.
2010.
december 29-én 91 évesen, csendesen távozott ebből a világból.